A vicc az egészben, hogy az 1980-as évek végén kb. 12 éves koromban volt először kaktuszom, Opuntia humifusa volt, egy télálló kaktusz, csak akkor még nem tudtam, hogy télálló
Szépen bevittem ősszel a házba, hogy szegény meg ne fázzon
, majd szépen kirohasztottam(lehet anyukám is bele segített mert nem nagyon szerette a szúrós növényeket), majd januárban egy nyitott, hideg melléképületünkben találtam egy lepottyant szártagot, valahogy ott maradt. Csodálkoztam is, hogy nem fagyott meg, "biztosan valami szalmaköteg ráhullott azért nem fagyott szét"- gondoltam! Akkor még úgy gondoltam, minden kaktusz a forró száraz területek növénye!
Azt is bevittem, rosszul tettem, mert az megpecsételte annak is a sorsát. Majd 1996-ban újra egy idősebb nő sziklakertjében ráismertem az első kaktuszomra, amiből, akkor kaptam néhány szártagot. Azóta bizton tudom, hogy vannak télálló kaktuszok!