Szép munka. Nem semmi meló volt ott. Ekkora krátert még puha homokba is kemény meló kiszedni. A pálma meg egyszerűen csodás.
Őszintén szólva az utóbbi hetekben bennem is kavarogtak többször a gondolatok, hogy megéri?-nem éri? - első sorban nem a pálma mérete miatt, hanem a telken belüli elhelyezkedése miatt. Első körben papíron egyszerűbb ügynek tűnt azéért.
Itt nem a kiásás volt a csoda - az csak némi testmozgás - hanem a kiemelés, kivitel a kertből, trélerezés és a beemelés. Ja és akkor még meg is kéne szoknia az új helyét stb. Nyilván most már könnyen hajlok utólag afelé, hogy megérte, de talán sejtheted, hogy pl tegnap este nem sokat aludtam az izgalom miatt, hogy hogy fog az a bazinagy pálma itt teremni a kertemben
..
Más felől viszont ez igazándiból nálam első sorban becsületbeli ügy volt. Igaz ,hogy közel egy éve mondtam igent a pálmára, de én úgy vagyok vele, hogy ha valamit mondok, akkor azt be is tartom - kerül , amibe kerül. A becsületem többet ér annál, mint hogy megfutamodjak a feladattól később. A level I idáig szerencsére teljesítve van - más felől viszont most jön a level II - a megszoktatás, életben tartás. Nyilván mostantól azon vagyok, hogy a pálma sikeresen meggyökeresedjen nálam és túlélje az első itteni telét - annak ellenére, hogy a sziklás talaj miatt én sajnos nem tudok ilyen ideális körülményeket biztosítani neki, mint a Viktor.