Miközben fotóztunk, nézelődtünk, beszélgettünk be is futott az ember a kíséretével (a legkisebb, ott középütt). Nyomtak egy imát, aztán kimentek. Én azt gondoltam, hogy ki fognak bennünket küldeni addig, míg a helyi "menő" bent van, hogy ne zavarjuk a köreit. Valamiért ezt gondoltam...
, de nem így történt.
- IMG_20181129_113042.jpg (120.17 KiB) Megtekintve 10525 alkalommal
- IMG_20181129_112043.jpg (117.44 KiB) Megtekintve 10525 alkalommal
- IMG_20181129_112421.jpg (113.45 KiB) Megtekintve 10525 alkalommal
Hanem az történt, hogy miután végeztek és kimentek, a háttérben álló hölgy, aki előtte az infókat szolgáltatta nekünk, meghívott, hogy tartsunk velük.
Mivel éppen dél volt, a templom személyzete egyébként is ebédelt volna. A vendég tiszteletére pedig igen gazdagon megterítettek, svédasztalosan. Úgyhogy beinvitáltak bennünket is az ebédlőjükbe és kérték, hogy ebédeljünk velük.
Volt ott jó sok féle és mennyiségre is jó sok finomság. Mindenki szedett, míg éhes volt és míg volt mit. Kérdeztük közben Miss Feng-ot, hogy mégis hogyan van ez? Ingyen, mondta.
Most mi is vendégek vagyunk, úgyhogy meghívtak bennünket. Így mi négyen is megebédeltünk, ha már ott voltunk.
Mondom, nem zsíros kenyér volt a menü!
Illedelmesen megköszöntük a végén a templomot vezető hölgynek az ebédet. Közben még Laci megkérte a "nagy" embert, hogy hadd készítsünk vele egy közös fotót. Nagyon készséges volt, természetesen.
Még a saját fotósa is ugrott azonnal a gépével és kattintott ő is.
Végül annyi volt mindössze a fizetségünk a fincsi és kiadós ebédért, hogy bedobtunk fejenként egy százast adománynak a templom részére az adománygyűjtő urnájukba. Azért ennyit, mivel Miss Feng mondta, hogy annyi elég. Ez a szokás. Ezért nagyon hálásak voltak nekünk. Még ők, nekünk!!?
Hát, így megy ez arrafelé...