Köszönöm a visszajelzéseiteket!
Nem tudok egyértelmű választ adni a kérdésedre, Boni. Főleg nem rövidet...
Olyan ez a dolog a madarakkal, mint nálunk is. Mikor jó idő van, akkor lehet hallani madarakat. Mikor rossz, akkor csak elvétve. Fönt a hidegben alig-alig volt madárhang. Itt lejjebb a ködben szintén nem nagyon. Mikor még csak éppen elromlóban volt az idő (az első esős napunkon), a reggeli órákban próbáltam videót készíteni , hogy rögzítsem a madarak hangját, mert akkor még volt. Jó időben ahhoz tudnám hasonlítani az aktivitásukat, mint nálunk nyáron. Reggel és este. Napközben kevésbé. De teljesen mások ezek hangok is, mint amiket mi ismerünk. Ez is olyan "egzotikus".
Még a cinkék -amiket inkább magasabb helyeken hallottunk- is kicsit másként mondják, mint itthon. Pedig ugyanaz a széncinege.
Négylábút a majmon kívül egy szem picike őzet láttam a magas hegyen. Ez az állat akkora lehetett, mint egy kisebb kutya. Pulitól talán kicsivel nagyobb. Más alkalommal sem emlékszem, hogy láttunk volna négylábúakat. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a hegyek a túra útvonalakon kívül szinte járhatatlanok. Meredek hegyoldalak, tele kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) sziklákkal. És az aljnövényzet is többnyire olyan sűrű, hogy képtelenség benne előre jutni. Ebből következően csak a járt útvonalakon haladtunk mi is. Ezeken pedig rajtunk kívül is járnak emberek, feltehetően gyakran és sokan. Így aztán az állatok az ilyen helyeket, biztosan kerülik. Másrészről úgy nem sok esélyünk van látni egyetlen állatot is, ha állandóan hangoskodunk. A falra (vagy fára!) tudok mászni attól, mikor erdőben vagyunk, ahol ugye csönd van normálisan, és okkal vagy ok nélkül ordítozunk. Báncsa a fülemet, de nagyon!!
Lacinak pedig van az a furcsa szokása, hogy időnként és minden ok nélkül ordít egyet.
Ettől nyilván az érzékenyebb erdőlakók megijednek. Sokszor még én is!
Visszatérve a madarakra, én azt tapasztaltam az utazásaink során, hogy inkább az ember lakta helyek közelében hallottunk madárdalt. Városokban és a tanyán, ahol mindenféle növényeket termesztenek körbe-körbe.
Tényleg van ennek a ködös erdőnek is valami szokatlan hangulata, Lajos. Engem egy kicsit nyomasztani szokott, de Laci kimondottan élvezi. Minél sűrűbb a köd, én annál kevésbé, Laci pedig annál jobban érzi magát. De ahogy Ő mondta egyik alkalommal, mikor már nagyon méltatlankodtam amiatt, hogy alig látunk valamit a tájból emiatt a szutyok miatt, és én ki nem állhatom a ködöt, hogy ez teljesen más köd, mint az itthoni. És el kell ismernem, hogy tényleg. Nem tudnám megfogalmazni miben áll a mássága, de tényleg az. Sűrű, mint a tejföl, harapni lehet, és pillanatok alatt képes beborítani a tájat, minden előjel nélkül. Persze ez nem is köd igazából, hanem felhő. És nem a leereszkedett felhő (pára), mint nálunk a köd, hanem azok a felhők, amiket itthon is látni nyári zivatarok alkalmával. Amelyek nem túl magasan közlekednek. Csak mindez ott nem alföldi tájon, hanem hegyeken, amik beleérnek a felhők útvonalába. Szép, szép, de szürkeséggel jár...Én pedig jobban szeretem a színeket, a vidámságot.
Drosera, amiket az utóbbi képeken láthatunk pálmákat, azok szerintem kenderpálmák. Vagy legalábbis annak valami fajtája. Eddig nem emlékszem, hogy láttam volna Tajvanon, kivéve a LIshan-on, ami szintén ilyesmi magasság, 1600-1800 m tengerszint felett. Se alacsonyabban, se magasabban nem emlékszem, hogy láttunk volna egyszer is.
A páfrányfák pedig valóban gyönyörűek!!
Egyik tavasszal hoztam egy kicsit, sajnos az augusztus elejét nem élte túl. 40 fok, 0 % páratartalom, és két nap alatt szénné égett...